2010. március 10., szerda

Tudnám minek kérdeznek, ha meg sem hallják a választ...


Kicsit moralizálok. Mást ebben a helyzetben amúgy sem tehetek. Nem túl rég kártya segítségével elemeztünk egy igen bonyolult helyzetet. Akkor az összes érintett megkapta a maga válaszát. Volt, akinek kiemelkedő karrier jutott :-) És most jön a számonkérés: nem úgy áll a karrier, ahogyan "megígértem".

Nem ígértem. Az adott helyzetben ez látszott. Egyetlen, ám nagyon lényeges körülmény azonban változott: nem azt az irányt választotta az illető. Még nem sértve a személyiségi jogokat és a titoktartást: egy "vetésforgós" rendszerben új főnököt kellett válasszon egy munkacsoport. 3 esélyes volt, abból 2 valóban komolynak számított. Az egyik főnökjelöltnél a kérdezőre pozíció emelkedés, előre lépés várt. A másikat ezért meg sem nézette. Majd tudj' Isten, miért amellett tette le a voksát, és a csoportét is, akire nem is kérdezett. Hiba!

Az ellenkezője történik mindennek, mint amit "ígértem". De nem ígértem! Soha nem ígér egyetlen lelkiismeretes jós, javas ember. Legfeljebb JAVASOL! És azt is megmondom, ha nem tudok válaszolni, vagy nincs válasz.

A jós dolga a javaslat, nem a kinyilatkoztatás. A parapszichológiával dolgozók zöme sajnos, állításával ellentétben rendkívülinek tartja magát, mintegy talpazatra helyezi önnön személyét. Pedig egyikünk sem különlegesebb az „átlag” embernél! Aki-mármint az átlag ember- maga az istenség! Ezt nem én állítom! Mindjárt a Teremtés könyve legelején olvasható: „Isten újra szólt: teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá.” Mindenki rendelkezik ilyen képességekkel! Csak fejleszteni kell őket.

Legtöbbünk valamilyen élmény után jutunk el a tudatos használatig. És vagyunk egy páran, akik külön a nyakas kategória, és épp csak wordben, magyarul leírva nem kérjük a használati útmutatót. Visszatérve a kérdéshez: elemzek, javaslok, beszélgetek, meghallgatok. Irányokat bogozok. És néha csalódást okozok. Vannak, akik úgy jönnek hozzám, hogy rám testálnák a döntést. Mindig elmondom: szívesen elemzem a helyzetét, megnézzük az irányokat, de a döntés az övé. Van, akinek ez nem tetszik. Természetesen szép számmal vannak, azok is, akik elfogadják, és nem is bánják, hogy hagyom érvényesülni a szabad akaratot. Úgy gondolom, hogy a hozzám fordulókat lelki felnőtté válni segítem.

Egyébként sem feltétlenül jó megmondani valakinek a jövőjét, mert azzal determinálunk! Természetesen nem azt állítom, hogy nincsenek előre látható dolgok! Ahogy ezt már a velem beszélgetőknek annyiszor elmondtam: minden mostani élethelyzet, az eddig beletett energiák, gondolatok térképe, lenyomata. Legyen szó a mai napról, a tegnapról, vagy akár a holnapról. Amikor egy dolgot pontosan megmondok (megjósolok), akkor nem valami misztikum történt. Egyszerűen az a dolog már igazából megvalósult, ezért lehet megjósolni. Szóval nem a jós megnevezése ellen tiltakozom, hanem a mai értelmezése ellen.


Annyiszor elmondom, szinte mániákus: ha megváltoztatunk egy körülményt, az összes többi is változik. És itt egy elég durva körülmény változtatás történt.

Tudnám minek kérdeznek, ha meg sem hallják a választ...

8 megjegyzés:

  1. Mlle Lenormand kisasszony kártyájával, amikor valaki úgy jön hozzám, hogy dacosan leül: " na akkor mondd meg te nagy okos" kifejezéssel, és várja a csodát.

    És tarot-val, amikor beszélgetünk, irányokat bogozunk.

    De a leginkább azzal, ami a "csövön" kifér. Azaz saját magammal:-)

    VálaszTörlés
  2. Rider tarot? Azt én is szeretem, bár mostanában a meditáció többet segít, pedig még nem is igazán tudok. Azt vettem észre akkor rak kártyát az ember -én nem szeretem a jóslás kifejezést, bár értem ,hogy te hogy használod-, ha az ember türelmetlen a saját sorsával szemben. Nos, nekem mostanában a türelmetlenségre a legjobb gyógyír a meditácó. Lassan bele is tanulok...
    Egyébként kösz a bejegyzést.

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Nincs mit. A Riderrel akkor dolgozom, ha valakinek fontos, hogy képileg legyen kapcsolat- a szimbólum rendszere, rajzai alapján- az általam elmondottak és a lap között. ÁLtalában a Visconti tarot-t illetve a Athur-t szeretem.

    Egyetértek a meditációval!

    Ennek ellenére emberből vagyunk és még egy darabig emberként is viselkedünk:-)

    "
    De a leginkább azzal, ami a "csövön" kifér. Azaz saját magammal:-)" ez szó szerint azt jelenti, amit leírtam. A kártya azért kell, hogy ne féljenek tőlem :-) no jó, néha azért is :-) mert esetleg annyira nem érthető, amit kapok. Én meg egy büdös, kétkedő materialista spirituális vagyok:-) Még a jó Istennel is alkudtam:-) persze Ő nyert, no de akkor is :-)

    VálaszTörlés
  4. És hogyan tudsz úgy "irányt bogozni", hogy azzal ne determináljál?

    VálaszTörlés
  5. Hááát: többnyire úgy érkezik a kérdező, a kérdés, hogy a választási lehetőségeire kíváncsi, vagy arra, hogy melyik irány lenne a jó neki. Nos ezt én nem fogom eldönteni. De abban partner vagyok, hogy együtt végig gondoljuk, hogy a jónak látszó úton vannak-e kátyúk, vagy a rossznak tűnő, valóban rossz-e...



    Természetesen a Jóskát vagy Pistát válasszam típusú kérdések, a fuss még pár kört kategóriába tartoznak. Ugyanis, ha ez kérdés tud lenni, akkor egyiket sem :-)

    Illetve: terhes vagyok? erre a válaszom: vegyél egy tesztet :-)

    VálaszTörlés
  6. Egyébként teljesen filozófiai megközelítésből szerintem mindennel determinálunk.

    A saját létezésünkkel is.

    Azzal, hogy vagyok, hogy pont ott vagyok ahol épp, azzal okozati szükségszerűséggel meghatározom, kijelölöm, megszabom másoknak, hogy pont ott nem lehetnek.Ezzel meghatározom, elhatárolom, azaz determinálom a lehetőségeiket.

    Ám amennyire lehet,paradox oximoronként, nem determinálok. Tiszteletben tartom a szabad akaratot. Szabad akaratából keres meg a kérdező, a válasz benne van a kérdezőben, a kérdésében. Erre vezetem rá, ha engedi.Szabad akaratból dönthet, vagy akarhatja, hogy döntsek én. De én is szabadon dönthetek, hogy mibe avatkozom bele.

    Bármennyire is hirdetik magukról jósok, látók, hogy ők mindent pontosan, előre stb tudnak, nem hihető. Különösen azoknál nem, akik még ráadásképpen a Bibliával, Jézussal támasztják alá hitelességüket.Ugyanis ez pont azt jelentené, hogy egy megírt színdarabban statisztálunk, még csak főszerepben sem vagyunk.

    Persze létezik az eleve elrendelés. De az nem jelentheti azt, hogy kőbevésett, elrendelt, hogy "így és kész!" Legfeljebb azt jelentheti, hogy milyen csomagot hoztunk, milyen feladattal érkezünk.

    A hogyan a szabad akarat.

    De persze ezt már csak jóval később fogjuk tudni. Most legfeljebb hisszük, vagy elhisszük. Még ez sem mindegy. Az egyik belülről, a másik kívülről....


    Nem "megélhetési jós" vagyok. Megtehetem, hogy ne feleljek meg egy felém támasztott elvárásnak. Ha nem elvárással jön, akkor működik a beszélgetés, ha akarattal és igényekkel, akkor sajnos elégedetlenül távozik. De ez nem az én ügyem.

    VálaszTörlés
  7. Pláne, hogy állítólag még a feladatot, a "csomagot" is mi magunk választjuk...

    VálaszTörlés