Főoldalra kívánkozott

Az egyik íráshoz kaptam egy igen jó kérdést. És ott meg is válaszoltam, vagyis leírtam a válaszom. Mert közel sem biztos, hogy a kérdező szempontjából megválaszoltnak nevezhető. Arra gondoltam, hogy kiteszem főoldalra. Hátha többeket is érint.
Íme a kérdés:
"És hogyan tudsz úgy "irányt bogozni", hogy azzal ne determináljál?"

A válasz, illetve a válaszok, mivel két részletben történt, ebben a bejegyzésben lentebb következnek. Egy tegnap esti, gyors verzió, és egy a mai kiegészítés :-)

I.rész: "Hááát: többnyire úgy érkezik a kérdező, a kérdés, hogy a választási lehetőségeire kíváncsi, vagy arra, hogy melyik irány lenne a jó neki. Nos ezt én nem fogom eldönteni. De abban partner vagyok, hogy együtt végig gondoljuk, hogy a jónak látszó úton vannak-e kátyúk, vagy a rossznak tűnő, valóban rossz-e...



Természetesen a Jóskát vagy Pistát válasszam típusú kérdések, a fuss még pár kört kategóriába tartoznak. Ugyanis, ha ez kérdés tud lenni, akkor egyiket sem :-)

Illetve: terhes vagyok? erre a válaszom: vegyél egy tesztet :-)


II.rész: Egyébként teljesen filozófiai megközelítésből szerintem mindennel determinálunk.

A saját létezésünkkel is.

Azzal, hogy vagyok, hogy pont ott vagyok ahol épp, azzal okozati szükségszerűséggel meghatározom, kijelölöm, megszabom másoknak, hogy pont ott nem lehetnek.Ezzel meghatározom, elhatárolom, azaz determinálom a lehetőségeiket.

Ám amennyire lehet,paradox oximoronként, nem determinálok. Tiszteletben tartom a szabad akaratot. Szabad akaratából keres meg a kérdező, a válasz benne van a kérdezőben, a kérdésében. Erre vezetem rá, ha engedi.Szabad akaratból dönthet, vagy akarhatja, hogy döntsek én. De én is szabadon dönthetek, hogy mibe avatkozom bele.

Bármennyire is hirdetik magukról jósok, látók, hogy ők mindent pontosan, előre stb tudnak, nem hihető. Különösen azoknál nem, akik még ráadásképpen a Bibliával, Jézussal támasztják alá hitelességüket.Ugyanis ez pont azt jelentené, hogy egy megírt színdarabban statisztálunk, még csak főszerepben sem vagyunk.

Persze létezik az eleve elrendelés. De az nem jelentheti azt, hogy kőbevésett, elrendelt, hogy "így és kész!" Legfeljebb azt jelentheti, hogy milyen csomagot hoztunk, milyen feladattal érkezünk.

A "hogyan" a szabad akarat.

De persze ezt már csak jóval később fogjuk tudni. Most legfeljebb hisszük, vagy elhisszük. Még ez sem mindegy. Az egyik belülről, a másik kívülről....


Nem "megélhetési jós" vagyok.Sőt jós is csak annyira, amennyire egy pszichológiai területen dolgozó szakmunkás az lehet :-). Szóval megtehetem, hogy ne feleljek meg egy felém támasztott elvárásnak. Ha nem elvárással jön, akkor működik a beszélgetés, ha akarattal és igényekkel, akkor sajnos elégedetlenül távozik. De ez nem az én ügyem."

És egy gondolat a végére: nem kell minden kanyar előtt kíváncsiskodni. Elég ha kicsit lassítunk.

Kinga gondolatait idézve: cseppnyi csend, meditáció, és nem türelmetlenkedni a sorsunkkal.