Levél részlet

Napok óta nem nyúlok a könyvhöz. Nem találom a fonalat.

Valahogy kizökkentem.

Mindenből.

Most úgy általában is egy érdekes állapotban vagyok.

Mint a téli természet. Mintha aludnék, de már valami érlelődik. Nem keresem azt sem, hogy mi érlelődik, majd elémbe tárul. Most magamhoz képest igazán szokatlanul türelmesen várok.

Azaz, hogy nem is várok. Egyszerűen csak létezem. Nem vagyok, nem élek, sem más egyéb szinonim és aktív jelentésű létezést idéző ige. Hanem a passzív hangulatú létezés a legjobb szó. Semmi negatív nincs benne. valahogy azt gondolom, és ez remélem nem egy hajrá optimizmus, hogy csírázás előtt álló mag vagyok. Vagy épp kibábozódás előtti pillanatban lévő, még félálomba dermedt lepke:-)

Apropó lepke: azóta is rendszeresen láttuk. Vagyis egészen pontosan most vasárnap láttam épp utoljára. Addig minden nap, ahogy bekanyarodtam a ház elé, láttam cikázva repülni, bár egészen biztos nem voltam benne. erre vasárnap délben rám telefonált a szomszédasszonyom, hogy ha nem zavar, akkor lépjek már ki a kerítéshez:-) Hát a lepkémről csinált úgy vagy 10 képet. És tényleg az a lepke:-)

Na azóta viszont nem láttuk. De ez is valamiféle jelféle. Mármint, hogy azután, hogy rajtam kibábozódott, utána még mintegy emlékeztetőként rendszeresen felbukkant, sőt most vasárnap hagyta is azonosítani magát:-) és mint aki bevégezte dolgát odébbállt.

Azt hiszem eddig azért nem írtam, mert ez a hallgatás ideje volt. Nem mintha most olyan nagyon beszélhetnékem lenne.... :-)

Valahogy nagyon nyugodt vagyok. A racionális agyam szerint semmi okom a nyugalomra, ennek ellenére egy gramm nyugtalanság sincs bennem. Olyan természetellenesen higgadt vagyok. És mégsem vihar előtti csendnek érzem, mégsem idegennek...