"Volt már úgy, hogy mennem kellett, és nem tudtam hová érkezem"....(Edda)
Sorok, töredékek zuhannak be az agyamba. A gondolataim száguldanak, a kezem lassú. Gondolatban egész, "minden egyszerű, de ha kimondom nem biztos, hogy érted"... (Bikini) Nekem az is jó, ha érzed.
Te dalszöveg sorokkal a fejem. Tele változással, nyughatatlansággal és megadással.
Megadom nyughatatlanságom a változás állandóságának. Kicsit expresszionista gondolat fecnik.
Születik a könyv. Néha gyűlölöm. Nem tudom nem csinálni. Árulásnak érzem, amikor dühödten- virtuálisan- a sarokba vágom. A tollat le lehet csapni, a papírt össze lehet tépni- aztán egy józan, nyugodt pillanatban minden cetlit összeszedni, illeszteni, és folytatni. Mennyivel kifejezőbb. És mennyivel nehezebb.
Egy nagyon szeretett ember szerint: inkább kapcsold ki a gépet, de ne törölj( a törölj helyén egy helyes billentyű kombinációt sorolt fel, amit nem jegyeztem meg- nekem az a jobb gomb töröl parancs :-)).
Amit érzel, most érzed. Amit írsz, az állandóságnak írod.
Remélem így van.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Igaza van. Valami miatt biztos leírtad. Hagyd meg. Ha később mégis úgy döntesz, hogy nincs rá szükség, akkor majd még mindig kihagyhatod a végleges verzióból. :-)
VálaszTörlésTiszta fejjel nem lehet igazán őszintének lenni, akkor túl sokat mérlegelsz és a végén elvész a lényeg.
VálaszTörlésM F
mindkettőtöknek: igen:-)
VálaszTörlés